Teljesen másképpen és sokkal szerencsésebben alakult szüleim élete, az által hogy Kanadába emigráltak. Apám 1956 novemberében Belgiumba, aztán 1957-ben Kanadába menekült 23 évesen, egy fillér/cent nélkül. Mint a többi 56-os, ő is kapott a kanadai kormánytól konkrétan 5 dollárt “segélyként” és aztán sok szerencsét kívántak neki. Tizenegy évvel később elvette anyukámat és addigra már volt saját tulajdonú házuk és üzletük Montreálban. Hetente hét napot dolgoztak (festményeket árultak galériájukban), de a végeredmény az lett, hogy a semmiből – aránylag gyorsan – létrehoztak egy stabil, felső-középosztálybeli életet családjuk számukra Kanadában.
↧