Llanfair. Mi is (szüleim és én) egy-egy, azaz három bőrönddel jöttünk, amiben 90%-ban azok a holmik voltak már, amit a Tolsztoj Foundation $240.00-os csekkje vett Bécsben, mert az otthonról hozott addigi életben megspórolt pénzünket feléltük alig hat hónap alatt Ausztriában. A maradék 10% a bőröndnen a személyes tárgyak, fényképek etc., voltak. Édesapámnak $120.00-ja volt a zsebében, ennyit spórolt meg a heti 270 Schillingből, amit Ausztriában kaptunk, az ellátás mellett, a hat hónap alatt, amíg táborban voltunk ott. Senkinek nem könnyű otthagyni a hazáját és nekiindulni a bizonytalanságba, ahol munkát kell találni és nyelvet, új tudást kell elsajátítani, családot eltartani emellett.
Személyesen én örülök, hogy így történt, új hazát találhattam, nekem új életet adtak szüleim.
Azok nevében viszont, akiknek ez nem adatott meg, akiknek honvágyuk van, akiknek családjuk maradt hátra és hiányolják, akik karriert adtak fel és újat nem sikerült kialakítani, akik boldogtalanok és haza kívánkoznak, mert meg mindig Magyarországra gondolnak, mint a haza, azok nevében átkozott legyen és dögöljön meg, minden barom politikus, minden seggnyaló és demagóg, akik erre késztetik az országuk embereit, bárhol legyen az és bármikor.
↧
Szerző: Gyula Bognar
↧